Túracipőt akart venni, végül terepfutó cipő lett belőle – így kezdődött

Osztafin Anna gőzerővel készül az első terepmaratonijára, amelyet ősszel a Tanúhegyek Trailen kíván majd teljesíteni.

Hogyan került a futás világába?

Nem régóta futok, kétezerhuszonegy május elsején kezdtem – mondta Osztafin Anna a Csupasportnak. – Mivel akkoriban a koronavírus-járvány miatt bezártak a konditermek, elkezdtem teljesíteni a barátaimmal az Országos Kéktúrát, majd ebből jött a futás. Bementem egy outdoor-boltba, hogy vegyek egy túracipőt, ám megláttam egy terepfutócipőt, amelybe rögtön beleszerettem. Az eladó figyelmeztetett is rá, hogy ez nem túra, hanem terepfutó cipő, de megvettem, és másnap mentem is ki futni.

Ha jól tudom, elsőre rögtön bekezdett…

Elsőre nem túl okos dolgot csináltam… Éppen egy húsz kilométeres szakaszt készültünk lesétálni a Kéktúra keretein belül a Bükkben, ám én egy órával hamarabb megérkeztem a helyszínre és öt kilométert futottam fel a hegyre.

Akkor még sok mindent nem tudtam a terepfutásról, így azt sem, hogy bizony bele lehet sétálni, így végig futottam az emelkedőn. Másnap alig bírtam megmozdulni az izomláztól, ám nem érdekelt, kimentem futni hat kilométert.

Azt azért mindenképpen hozzátenném, hogy nem a semmiből kezdtem el, ugyanis négyéves korom óta sportolok, tizenhét évig válogatott szinten sportaerobikoztam, ahol azért alapozó időszakban elég sokat futottunk. Azonnal szerelem lett a terepfutás, onnantól rendszeresen kijártam a természetbe. Egy hónap elteltével csatlakoztam egy futóklubhoz, az edzők segítettek, ők vezettek be a versenyzés és a futás világába.

Mindig csak terepen futott?

Sosem vonzott az aszfalt, de mivel nyolcórás irodai munkám van, hétköznap nem nagyon tudok kimenni terepre. Hétköznap aszfaltra kényszerülök, hétvégén pedig terepen vagyok. Viszont versenyezni szinte csak terepen versenyzem. Kedvenc környékem a Balaton, azon belül is a Tanúhegyek. Imádok ott lenni, tavaly is többször megfordultunk arrafelé, már most van szállás foglalásunk az évre, ha csak tehetjük oda megyünk pihenni. Nagyon várom már, hogy ismét ott legyünk.

Egy kicsit nézzünk vissza a tavalyi évre: milyen futóidénye volt?

Az év első pár hónapja nagyon jól ment, tavasszal sok versenyen is részt vettem, közülük a legmeghatározóbb az Ultrabalaton volt, amelyet négyfős lánycsapatban megnyertünk. Számomra nagyon meghatározó és eseménydús nap volt, sok-sok szenvedéssel, emlékszem a vége felé már nagyon fájt a lábam, az utolsó két szakaszt fájdalomcsillapítóval teljesítettem… Többek között ezért sem futok sokat aszfalton. Ám természetesen nagyon örültem a győzelemnek, a hangulat fantasztikus volt, összesen ötvennégy kilométert tettem meg. A végén tudtuk, hogy van esélyünk nyerni, így megnyomtuk az utolsó szakaszt, nem véletlenül ez lett mindannyiunknál a leggyorsabb.

Rá egy hétre aláfordult a bokám, ami miatt részlegesen szalagszakadást szenvedtem, így másfél hónapig nem tudtam versenyezni. Ezt követően a csípőm sérült meg, így a teljes ősz ugrott… Áprilisig viszont remek volt az év versenyzés szempontjából.

Milyen célokat tűzött ki maga elé az idei évre?

A tavalyi év után átértékeltem a dolgokat, így most a legfőbb célom az, hogy egészségesen tudjam le az esztendőt, ne sérüljek meg. A tervek szerint heti hetven-nyolcvan kilométert szeretnék teljesíteni. Elkezdtem edzővel dolgozni, ugyanis fontos, hogy valaki visszafogjon és iránymutatást adjon, mivel hajlamos vagyok túlhajszolni magam és átlépni a határt. Ami a versenyeket illeti, a Bükki Kilátások FunRun távján ötödik lettem a nők között, nagyon vártam ezt az eseményt a hazai pálya miatt és tudtam, hogy a családom is kijön szurkolni. Végig esőben és ködben haladtunk, a saját versenyemet akartam futni, nem figyeltem semmi másra, voltak bőven jó részek is. A végére elfogytam, volt egy kis dagonyázás is, a célban remek érzéssel töltött el, hogy az egész családom várt. Sajnos fapofával futottam be a célba, így nem lett egy jó befutó képem sem, azon emésztettem magam, hogy hogyan lehetek ennyire béna, hogy nem tudtam jobbat futni a tavalyinál. Aztán megnyugtattak, hogy sokkal rosszabb pályaviszonyok voltak. Visszagondolva, jó kis versenyen vagyok túl, és még ha nem is sikerült az előzetes terv kivitelezése, elégedett vagyok. Aztán a múlt hétvégén rendezett Császta Trail tizenhat kilométeres távján vettem részt, jó kis verseny volt, egy nagyon hajtós pályán. Kifutottam magamból a maximumot, jól is ment, elégedett vagyok mindennel. A nők között a nyolcadik helyen értem célba, nem volt könnyű, mert végig nyomni kellett neki. Rengeteg baráttal és ismerőssel találkoztam, remek szervezés volt. Lesznek még további versenyeim, de az UTH Visegrád Trail-re készülök nagy erőkkel, majd ősszel az első terepmaratonomat, a Tanúhegyek Trail-t szeretném teljesíteni.

Forrás: csupasport.hu